A bevezetőt igaz, hogy loptam (copyright by DVTK ultrák), de talán ennél frappánsabban nem lehet leírni a Diósgyőr helyzetét...

Aztán szombaton elkezdődött a meccs, és azt hittem rosszul látok:
- mert ott volt a csapat a nyitányon! Talán máshol ez nem olyan nagy szenzáció, de tekintve mi történt a nyáron a csapat körül nekünk már ennek is örülni kell!
- mert be kell valljam ennél kevesebb embert vártam a nyitófordulóban a történtek és a TV miatt
- mert olyan csapatot láttam a pályán, amilyet az utóbbi időkben egyáltalán nem szoktunk meg... Félreértés ne essék látom a csapat hibáit. Látom, hogy a játékunkban benne van a hiba. Látom, hogy a játékosaink egy része nem NB1es a képességeit tekintve. De mindezt lelkesedéssel, küzdéssel, letámadással, fanatizmussal kárpótolják. Úgy fest tényleg átragadt Aczél lelkesedése a csapatra...
- mert nem hittem el, hogy képesek voltunk különösen a második félidő közepén gyors, rövid passzokból helyzeteket kialakítani...
- mert a védelmünk azért csak megmutatta, hogy képes pillanatok alatt összehozni egy kihagyhatatlan gólhelyzetet
- mert a kihagyhatatlan azért csak kimaradt hála Dombi gyámoltalan lövésének, és Köteles Laci klasszis védésének...
- mert Szabó Viktor egy elérhetetlen labdáért is küzdött a 92. percben...
- mert az elérhetetlen labdából egy szöglet lett, abból egy veszélyes beadás, majd egy talán vitatható tizenegyes, amellyel a 94. percben megszületett Lippai győztes gólja...
- mert az elmúlt 5 évben ezeket a meccseket csak elvétve nyertük meg, de ma sikerült...

Nem tudom mi lesz velünk! Mit hoz a centenáriumi év, de egyenlőre nem is érdekel...

Bízom a csapatban... Minden egyes játékosunkban, akik kitartottak a legnagyobb bajban is... mindenkiben, aki ilyen helyzetben alá mert írni... Benczés Mikiben, aki a totális bizonytalanság ellenére tisztességesen felkészítette a csapatot(ne legyen kétségünk afelől, hogy ebben vaskosan benne van az ő keze nyoma), Aczélban aki ha képes elképzeléseit megvalósítani és ezt a mentalitást minden meccsen megvalósítani akkor hatalmas király lehet...
A legnagyobb király Tornyi (és Sisa) óta (hmm erről lesz is majd egy szavazás az oldalon), hiszen történjék bármi, győzzön vagy veszítsen a csapat, ha ilyen mentalitással teszik azt, akkor ezt a csapatot rengetegen fogják szeretni...

Nem lesz könnyű dolgunk! Nehéz a sorsolás, még mindig nem végleges a keret, nem ideálisak (még) a körülmények...
Hajrá fiúk, hajrá Aczél(város), hajrá befektetők...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.