Avagy létezik e még hűség a klub, a munkáltató iránt, akinek köszönhetem sikereim egy részét.

A mai modern futballt sokan egyszerű rabszolgakereskedelemhez hasonlítják! Persze sokszor igaza van azoknak akik így gondolják, néha játékosok feje felett döntenek el cseréket, átigazolásokat, anyagi vagy szakmai szempontokat figyelembe véve, miközben ritkán kérdezik meg az érintettek véleményét, vagy hogy hol akar játszani!

Történetünk két főszereplője modernkori hősök. Csapatuk támadó szellemű játékosai, akik góljaikkal, jó játékukkal nagy részt vállaltak csapatuk eredményeiből. Nevezzük csak őket B.Á-nak és R.G-nek! Mindketten máshol nevelkedtek (megfordultak nagy riválisoknál is), ott szívták magukba az alapokat, hogy aztán jelenlegi csapatuk csináljon belőlük "sztárt".

Történetük eddig hasonló. De amit ezután tettek az határozta meg igazán milyen emberek is ők. Persze sokan, akik ráismertek történetem koránt sem fiktív szereplőire most azt mondják, könnyen dumálok, mikor karrierük más szintjén állnak! De úgy gondolom, hozhatták volna ugyanazt a döntést is, ez inkább a jellemük, mint a karrierjük függvénye.

Miután B.Á. hazatért egy számára sikeres külföldi tornáról, az előtte lejátszott fél év, és a jövőbeni lehetőségek kapcsán úgy döntött, hogy rögtön, hezitálás nélkül aláírja új, immáron PROFI szerződését. Trükközhetett volna, kivárhatott volna még a mostani télig... Számíthatott volna arra, hogy ha nem ír alá, most csak vele kell megegyezni, meg egy kis aprót kell kifizetni az őt nevelő kluboknak! Ehelyett ő úgy döntött, hogy segít az őt első osztályú játékossá tevő klub számára, és olyan szerződést ír alá, amely szavatolja, hogy távozása esetén ne csak Ő, de a klub is jól járjon.

R.G-nek már volt szerződése! Hogy az meddig tart egész pontosan, azt a történet születésének idején talán senki nem tudja megmondani, erre lesz majd jó a bírósági tárgyalás! Azt azomban már tudjuk, hogy történetünk főszereplője csak olyan irreális feltételek mellett akarta meghosszabbítani kontraktusát, amely kondíciókat (teszem hozzá jogosan) nem akartak főnökei teljesíteni. Így csak egy lehetőség marad, a távozás! Mivel hazánkban egyetlen játékos sem képvisel a külföldi klubok számára még csak jelentősnek sem mondható tételt, így úgy gondolná az ember, ha már elvtelenül kapaszkodunk egy olyan dátumba, amely egy egyszerű (de könnyen lehet, hogy sok százmillióba kerülő) adminisztrációs hiba, akkor ne akarjunk még jobban kicseszni a munkáltatónkkal. Ezzel szemben úgy fest, hogy "barátunk" nem csak a klubjával, de a saját menedzserével is kibaszott, mert a tudta nélkül egy másik csapathoz írt alá.
Hogy is szokták mondani? Egy tál rizzsel többért eladta magát!


Tudom, nem ismerjük a történet minden részletét. Tudom, hogy sokan vannak olyanok, akik a játékos mellé állnak a rabszolgakereskedő ügynökkel szemben is...

Én viszont úgy gondolom, hogy rabszolga kereskedelem ide, átigazolási politika oda, nagyon jellemző a két focista története! van akiben legalább a tisztesség, és a klubszeretet csírája megmarad, és nem csak azt nézi hogy tömhetné meg még egy pár garassal (na jó euróval) jobban a zsebét, hanem hogy távozásával azt a klubot is segítse, aki lehetőséget adott neki arra, hogy megmutassa, igazi PROFI focista!
Persze van aki annyira profi, hogy egyszerű zsoldosnak áll, aki magasról szarik mindenre és mindenkire és csak a saját érdekeit nézi...


Persze én mint szurkoló eldönthetem azt, hogy kinek szurkoljak, ki az akinek a karrierjét évek múlva is figyelemmel kísérjem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.