Gyakran mondják, az egyik 19, a másik... Másik itt most nem lehet. Belőle csak egy volt. És ez a múlt idő, még mindig az egyik legfájóbb seb. Még mindig nem tudtuk megszokni, hogy nem vagy itt közöttünk.

Hiába telt el már egy év, még én miskolciként is gyakran várom, hogy mikor látlak meg újra abban a jellegzetes kék mezben pályára lépni, ami szinte hozzád nőtt. De hiányzol a gyönyörű Piros-Fehér mezesek közül is!

Szörnyű látni, hogy klubcsapatod nélküled ér el sikereket. DE mi lenne ha te is ott lennél?

A válogatottnak is ismét szüksége lenne rád! Mindannyiunknak szüksége lenne rád. De te már csak az emlékeinkben vagy velünk. Régi képekben, videókban, és lélekben. Már a csapat nevében is ott vagy, mégis még mindig hiányzol.

De te már egy másik csapatban játszol. A legnagyobbak csapatában. Ahol együtt szerepel a hokis a kenussal miközben a focista nevet azon mennyit bénáztok! Mert nektek együtt kell lennetek, hisz annyi embert itt hagytatok...

Nyugodj békében Gábor!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.