Hát eljött ez is! Elkezdődött a centenáriumi év, és ezzel együtt az ünnepség sorozat is! Elöljáróban csak annyit! Nem tudom milyen lesz a folytatás, de a kezdet igen színvonalasra sikerült!

Egyszer volt, hol nem volt! Volt egyszer egy MLSZ, amely még adott a szurkolók véleményére! És minden télen megrendezték a mi kis műfüves teremlabdarúgó tornánkat! Néhány nagyobb városba vitték el a teremfoci igazi izgalmát, nem érdektelen futsal csapatokkal (elnézést, ha megbántanék bárkit is), hanem igazi, hús vér szurkolókkal rendelkező NB1-es és néhány NB2-es gárdával! De mivel, egy kis meleget csempészett a téli monotóniába, egy kis izgalmat az amúgy meglehetősen unalmas bajnokságba, persze hogy el kellett barmolni, és mára megszüntetni!

Hálistennek a centenáriumi ünnepségek szervezői úgy gondolták, vissza kell hozni a csarnokba a műfüvet és a lasztit, na és persze a nagy szomszédvárak csapatait! Mit mondjak a számításuk bejött...

Folytatás a tovább után :)

Itt volt tehát egy teljes kerettel (és egyedülálló módon három sorral játszó) Debrecen, egy kicsit tartalékos, és legalább annyira flegma Nyíregyháza, és egy a gálához kedvesen asszisztáló B-A-Z megyei "válogatott" (ez sem volt rossz döntés, inkább néztem az ismerős arcokat, mint a Bőcsöt vagy a Vasast mondjuk)!

Hogy miért kezdődött jól a torna? Mert kiváló volt a hangulat (az ünnepnek megfelelően szépen meg is töltöttük a csarnokot), a prominens személyiségek igyekeztek roppant keveset beszélni (azért attól is eltekintettem volna, h az MLSZ prominens ilyen Torgyáni gondolatmenet közben nyaljon be nekünk...), szóval tényleg a játéké, és a Diósgyőré volt a főszerep! Beszéljenek kicsit helyettem a videók!

De ennél is sokkal fontosabb, hogy miért végződött jól a torna! Azt kell mondjam, ebben már a legnagyobb szerepe a csapatnak volt! Ez a csapat ugyanis pont olyan, mint az edzője, pont olyan mint a közönség, amely előtt játszik! Fanatikus! Nem érdeklik a problémák, a fáradtság, hogy nem gyakorolhattak! Ők odatették magukat, amikor kellett, és tették amit tenniük kellett, megnyerték a meccseiket, ezzel is még szebbé téve az ünnepet! 

Az ünnepet, amelynek győztese kis túlzással, az első meccs után el is dőlt, hiszen a szintén nagyon jó erőkből álló, és hihetetlenül küzdő Debrecent vertük meg 4-2re! Majd a "válogatottat" 8-2re, végül az ekkor már (Miskolczi köpködésének köszönhetően) Tiregyházává avanzsáló csapatot 6-2re!

Az eredményeknél sokkal fontosabb a jó hangulat, és...

ÉS valami, amit nevezzünk most TORNYI-faktornak! Merthogy Barna, pontosan tudja mi kell ennek a közönségnek! Egy hajtós, csupaszív, támadó csapat, aki képes küzdeni, sőt akár meghalni is a pályán (Gabikám, azért azt a fránya térdszallagot nem kellett volna adni...), úgy hogy közben maximálisan kiszolgál minket, a szurkolókat! Merthogy hazánkban gyakran hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, de ez a játék ma már elsősorban a szurkolókról (na meg persze a pénzükről) szól!

A hétvégén elkezdődött a pályán a "Csillag Születik" első része, olyan eddig kívülálló szereplőkkel, mint a 3 meccsen 5 gólt gurító Bajzáttal, az őt maximálisan kiszolgáló és mellesleg 4-et verő Brunoviccsal, 3-at pöckölő Supic-cal! De melléjük felnőtt ma mindenki más is! Huszák, Somorjai, Dobos, Lipusz vagy épp a csupaszív Roszel mind-mind királyai lehetnek ennek a városnak, (remélem a ma ilyen-olyan okokból kimaradóak is legalább olyan fontos szereplői lesznek a tavaszi hadjáratnak, mint az előbb felsoroltak)!

Persze tudom én is, hogy ahhoz nagy pályán kell majd bizonyítaniuk! De nagyon rég vártam ennyire a szezonkezdetet utoljára, mint most! És ha a tavasz 15 nagy ütközetében legalább olyan jól helytállnak a fiúk, mint most a hétvégén, akkor megnyerhetjük az előttünk álló hatalmas HÁBORÚt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.